A Shiver vége

   Leírtam pár fejezetet a Shiverböl, hogy megismerjétek valamennyire, mert szerintem egy fantasztikus könyv!!!!
: D : D : D Remélem megkedveltétek!! : D
   Most a bejegyzés címéhez mondanám , hogy a Shiver vége nagyon izgalmas, ezértis nem írom le , hanem ha tetszett amit eddig írtam, akkor kölcsönözzétek ki egy könyvtárból , esetleg kérjétek kölcsön valakitől vagy ha akarjátok meg is vehetitek.
   Az én véleményem a Shiverről ez: : D : D : D : D : D : D : D : D : D és még ezerszer ennyi!!!!!!!!!!
   Mindenkinek sok szépet és jót kívánok!!!!!
                                                                          SZIASZTOK!!! : D

Sam

reszketés, zuhanás, ránt a semmi

nyújtom feléd kezem

jeges vész, elveszem

e törékeny szerelem

csak arra jó

hogy hangozzék

a búcsúszó?  

Sam

   Shelby arca jutott eszembe, amikor megkérdezte:
   - Akarod látni a sebhelyeimet?
   - Mikor szerezted öket? - kérdeztem.
   - Amikor megtámadtak. A farkasok.
   - Nem.
   Azért megmutatta. A hasa böre göröngyös volt a hegektöl, amelyek eltűntek a melltartója alatt.
   - Olyan volt, mint egy hamburger, miután megharaptak.
   Nem akartam tudni róla.
   Shelby nem húzta vissza a pólóját.
   - Iszonyat lehet, amikor ölünk. Mi vagyunk a legszörnyűbb halálnem.

Forever

Halloween-i meglepetés: Új hírek a Forever-ről

Maggie február 14.-én vagyis valentín napon megajándékoz majd minket az első részlettel a Foreverből . Már nagyon várom. Remélem ti is várjátok! Ennél szebb ajándékot Maggie nem is adhatna nekünk. :D

Lélegzetelállító

Ha még tartana a borító-szavazás a Forever-re, én biztos erre szavaznék! :D

Svéd Shiver borító

Shiver Fan Cast

Grace

   Aznap éjjel Sam megint az ágyamban aludt, szemérmesen kucorogva a matrac legtávolabbi csücskében, de valahogy az éjszaka folyamán közelebb vándoroltunk egymáshoz. Félig felébredtem kora reggel, még böven hajnal előtt. A szobát holdfény mosta tisztára. Sam hátának simulva feküdtem, a kezem a mellkasomon, mint egy múmiának. Alig tudtam kivenni a válla sötét vonalát, de az alakja és az érintés, ami a válla kívánt, heves, iszonyú gyengédséggel töltött el. A teste olyan meleg volt  és olyan jó szagú - a fák és a farkasok szaga,  az otthon illata-, hogy a vállába fúrtam az arcomat és lehunytam a szemem. Halkan felmordult és közelebb simult hozzám.
   Mielőtt megint elaludtam volna,  a lélegzetem lelassult, egyszerre vettünk levegőt, és  egy rövid, égetö gondolat jelent meg a fejemben:  Enélkül nem lehet élni.
   Kell, hogy legyen gyógymód.

Sam

   Még érteztem az illatát a bundámon. Egy másik világ emléke kapaszkodott belém.
   Megrészegültem az illatától. Túl közel kerültem hozzá. Az ösztönöneim lázadtak. Különösen, amikor eszembe jutott, hogy mi történt azzal a fiúval.
   Nyárillat a börén, a halványan felidézett hanglejtése, az ujjai érintése a bundámon. Minden porcikám a közelsége emlékéröl dalolt.
   Túl közel.
   De képtelen voltam távol maradni.

Grace 17 éves, egyetemre jár. Két legjobb barátnöje van: Olívia és Rachel. Szinte mindig mindent együtt csinálnak. Grace nagyon jó tanuló , "jókislány" . Olívia olyan átlagos diák. Rachel pedig divat- és pasimániás, de nem egy buta tyúk. :D  Sam a farkasfiú 18 éves, egy könyvesboltban dolgozik.

Sam

   Lerángatták a kislányt a hátsó udvarban függő gumiabroncs hintáról, és az erdőbe vonszolták. A teste keskeny nyomot hagyott a hóban; az ö világából az enyémbe. Láttam, ahogy megtörtént. És nem állitottam meg öket.
   Életem leghosszabb, leghidegebb tele volt. Hitvány, sápadt fényű napok követték egymást. És az éhség - az égetö, gyötrelmes éhség, a telhetetlen úr. Semmi nem moccant, a táj színtelen, halott látképé fagyott. Egyikünket  lelőttek, amikor a szemétben kotorászott egy ház hátsó lépcsőjén, úgyhogy a falka többi tagja inkább az erdőben maradt és éhezett. A melegre és a régi testünkre vártunk. Amíg rá nem találtak a kislányra. Amíg meg nem támadták.
  A kislány szaga meleg volt, élő, és legföképp emberi. Mi volt a baj vele? Ha élt, miért nem küzdött? Éreztem a vére szagát, a meleg, éles illatot abban a halott, hideg világban. Láttam, ahogy a reszketö Salem a ruhájába tép. A gyomrom fájdalmasan összeszorult - rég nem ettem már. Szerettem volna átnyomakodni a farkasok között és megállni Salem mellet, úgy tenni, mintha nem érezném a kislány szagát, vagy nem hallanám a halk nyöszörgését. Olyan kicsi volt a vadságunkkal, a falkával szemben, mi pedig az életét akartuk a sajátunkért.
   Vicsorogva, fogvillogtatva átverekedtem magam a farkasok gyűrűjén. A kislány mellé álltam, ö pedig üres szemmel felnézett a végtelen égre. Talán meghalt. A tenyeréhez nyomtam az orromat; cukor-, vaj- és sóillata volt,egy másik életre emlékeztetett.
   Aztán a szemébe néztem.
   Eszméleténél volt. Élt.
   A lány rám nézett, kegyetlen nyíltsággal, egyenesen a szemembe.
   A tekintete az enyémben. A vére a pofámon.
   Mintha szétszakadtam volna kívül-belül.
   Az élete.
   Az életem.
   A legszebb lány volt, akit valaha láttam, aprócska, véres angyal a hóban.
   Láttam. Úgy láttam öt, ahogy még semmit azelött.

Grace

  Ahogy feküdtem a hóban- kicsi, piros folt, keztem kihülni, körülöttem farkasok.Nyalogattak, harapdáltak, cibáltáka testemet, próbáltak egyre közelebb nyomulni. Az összezsúfolódó testek elfogták azt a kevés meleget is, amit a nap adott. Jég csillogott a nyakuk szőrén,a leheletük párafelhőként függött köröttük a levegőben. A bundájuk pézsmaillata vizes kutyaszőr és égő falevelek szagára emlékeztetett, egyszerre volt kellemes és rémisztő. A nyelvük melegétől fölengedett a bőröm; goromba fogak tépték a  ruhám ujját és akadtak a hajamba, a kulcscsontomat karistolták, tapogatták az ütőeret a nyakamon.
  Sikíthattam volna, de nem tettem. Harcolhattam volna, de nem tettem. Csak feküdtem, és hagytam, hogy megtörténjen, figyeltem a felettem lassan szürkébe váltó fehér, téli égboltot.
   Egyikük a tenyerembe dugta az orrát, majd az arcomhoz. Árnyékot vetett rám. Sárga pillantása az enyémbe mélyedt, miközben a többi farkas ide-oda rángatott a földön.
  Álltam a pillantását, amíg csak bírtam. Sárga szemek. Egészen közelről az arany és a mogyoróbarna ezernyi árnyalatában ragyogtak. Nem akartam, hogy elforduljon, és ő nem is vette le rólam a szemét. Meg akartam ragadni a nyakát, de a kezem a mellkasomon maradt, a karom a testemhez fagyott.
  Nem emlékeztem, milyen a meleg.
  Aztán elment, és a többiek közelebb jöttek, túl közel, fullasztóan közel. Valami lüktetett a mellkasomban.
  Lement a nap, nem volt többé fény. Haldokoltam. Nem emlékeztem az égre.
  De nem haltam meg. Elvesztem a fagy tengerében, aztán a meleg világában születtem újjá.
  Egyvalamire emlékeztem : a sárga szempárra.
  Azt hittem, nem talákozunk többé.